Testvéri szeretet

Amikor bevonult az öltözőbe, szinte beleroskadt a székbe, és hosszan nézte saját arcát. Lassan előtolultak a könnyei és zokogva borult a fésülködő asztalra. Mire lemosta sminkjét kissé megnyugodott, ám úgy érezte, hogy túl nagy áldozat volt, amit ezért a fellépésért fizetett.

Fény és csillogás. Minden előadó erre vágyik, exkluzív alkalmak, interjúk fotózások, és ismertség. Julie annyit álmodott már erről, most mégis úgy érezte, hogy óriásit csalódott.

Amikor kislányként a tükör előtt próbált és az iskolai ünnepeken énekelt mindig szem előtt tartotta, hogy hova szeretne eljutni. 10 éves korában már olyan tudatos volt, hogy társai nem is értették őt. Egyetlen barátja testvére volt, aki megértette őt és szívesen volt közönség, ha kellett, vagy épített neki színpadot, ha arra volt szükség. David 3 évvel fiatalabb volt nővérénél, és mindig felnézett rá.

Julie szeretettel és gondoskodással hálálta meg David támogatását. Öltöztette, szendvicset készített neki, vagy elkísérte barátaihoz, ha túl messze kellett volna egyedül gyalogolni.

-Mi a baj? –kérdezte Agnes miután belépett az öltözőbe. 9 éve ismerte már Juliet és tudta, hogy mikor milyen hangulatban van.

Davidre gondoltam. Arra, hogy nélküle most nem lehetnék itt. Annyira szeretném megköszönni neki. Még te sem tudod Agnes, ahhoz, hogy elkezdjem a magán órákat David eladta a szeretett autóját, és abból a pénzből fél évig tanultam. Az elég volt ahhoz, hogy kinyíljanak előttem az ajtók, és megismerhessem a szakmát.

-Nem jött el?

-Nem. Elküldtem a tiszteletjegyet, de üres volt a széke. Már két éve, hogy nem láttam. Pedig néhány ilyen koncert, és végrekamatostul visszafizethetnék neki mindent. Most én tudnék segíteni neki.

Mindig arra gondolok, hogy napi tíz kilométert gyalogolt, hogy munkába járjon. Olyan csont sovány, és fáradt volt, hogy a szívem majdnem megszakadt érte. Soha nem éltünk jó anyagi körülmények között. Arra az autóra gyermekkora óta gyűjtött. A vén csotrogány jelentette neki a szabadságot.

-Gyere, kezdődik a parti, várnak rád a VIP vendégek. –szólt finoman Agnes.

-Megyek –válaszolt Julie, miközben eltette az addig szorongatott gyermekkori fotót.

Nagy társaság ünnepelte az ifjú énekest, és két neves lemezkiadó cég képviselője is időpontot egyeztetett Agnessel. Szerették volna megszerezni Julie kegyeit, és kecsegtető zenei programját.

Julie számára hosszú, fárasztó este volt. Nehezen leplezte, hogy nagyon hiányzik neki testvére. A vendégek lassan szivárogtak hazafelé, már hajnali három óra is lehetett, mire kicsit le tudott ülni a bárpulthoz. Unottan kevergette a koktélját, nézte, ahogy az olajbogyó köröz a pohárban.

-Ilyen siker után miért lógatod az orrod?-szólt egy hang, majd érezte, hogy egy meleg kéz vállára kerül.

-David? Ó David! Hát mégis eljöttél? Úgy vártalak, csak te hiányoztál egész este.

-Láttalak, hallottalak. Csodás voltál, mint mindig, de nem akartam a reflektorfénybe kerülni. Büszke vagyok rád! Boldog vagyok, hogy mindezt elérted.

-Hogy vagy? Jól megy a sorod? Szeretnék veled gyakrabban találkozni. David annyira szeretném visszafizetni neked, amit adtál! Van autód? Milyet szeretnél? Mire van szükséged?

-Lassíts nővérkém! Velem minden rendben, túlságosan is elfoglalt vagyok, de örülök, mert jó munkám van, megbecsülnek. De mi az, hogy visszafizetni? Most vagyunk kvittek.

-Hogy érted ezt?

-Hát nem emlékszel? Amikor 4 éves voltam, és biciklizni tanultam, beleestem a patakba. Te húztál ki. Annyira fájt a lábam, és féltem, hogy anyuék megharagszanak, hogy elferdült a bicikli kereke. A karodba vettél, és hazáig cipeltél. És végig énekeltél nekem, hogy ne féljek. Órákig remegett a kezed, úgy elfáradtál, és még lefekvés előtt is énekeltél, és simogattál, míg el nem aludtam.

Julie nem válaszolt semmit, csak ölelte Davidet. Szorosan, hosszan. Már nem akarta, hogy vége legyen az éjszakának…


(szerző: Miklós Tímea, fotó pixabay)

Kapcsolódó cikkek