Téged felmelegít a négy lángocska?

Meggyújthatjuk a negyedik gyertyát is. A kék, piros, fehér és lila ruhába öltözött angyalok elhozták a nyitottságot, szeretetet, tisztaságot, békét.

Van-e béke a te szívedben? Mi kell hozzá, hogy (végre) megnyugodjon, és a családra, az ünnepre, a felüdülésre tudj koncentrálni? Rosszul mondom! Inkább, hogy élvezd végre, ami körülvesz. Ott belül, a szűk környezetedben. Észrevetted már?

A szerető kezet, ami utánad nyúl. A hangokat, melyek hogyléted felől érdeklődnek, a gondoskodást, amit szüleidtől, gyermekedtől, vagy a párodtól kapsz.

Béke van benned? Jó helyen vagy éppen most? Elégedett tudsz lenni azzal, amid van?

Ma Magyarországon azt írják „okos emberek”, hogy sokan borúsan látják a jövőt, a körülményeket, ami(k)ben élnek. Jogos ez?

Azt hiszem a mindennapi bosszúságok, és a mélyen gyökerező negatív látásmód között különbséget kell tenni. Amíg néhány percig „csak” felbosszantjuk magunkat, azon, hogy kiömlött a kávé, vagy elcsúsztunk a jégen, esetleg megkoccolták az autónkat, addig nincs veszve semmi.

De gondoljunk bele egy pillanatig, hogy az életben sokaknak mekkora nehézséggel kell megküzdeniük, a rokonunk, vagy ismerősünk, szomszédunk, épp milyen nehéz helyzetben van. Egy hozzánk közel álló személy épp rossz hírt kapott…

Tudsz-e hálás lenni azért, amid neked van?

Ezt a kérdést önmagamnak is felteszem nap, mint nap. Ha a vesémig hatolóan őszinte akarok lenni, akkor van min dolgoznom! Tudom, hogy miért küzdök ezzel, pontosan tudom az okát, mégsem tudom megugrani. Csak tyúklépésben próbálom magamból kiűzni a felesleges „depit”. Csupán patikamérleggel tudom mérni a jóságot, amit naponta magamba szívok.

De nem hagyom ki egyetlen nap sem! Kell az a porció, mint a falat kenyér, különben folytatódna az ördögi kör. Esténként úgy hajtom le a fejem, hogy el tudjam mondani, ma türelmesebb voltam, ma többet tudtam tenni, mint tegnap. Ez, vagy az még nem sikerült ilyen jól, mint ma. Valami boldogságmorzsát el kell raktározni minden este! Nem lehet másképp! Nincs másképp értelme!

Ha humorosan akarom megközelíteni a témát, akkor mondhatnám, hogy nem a világbékére törekszem, mert nem vagyok szépség királynő (most integetek nektek királynősen J ).

A magam békéjére törekszem… Mond ki Te is! A MAGAM BÉKÉJÉRE TÖREKSZEM…

 Mert tudom, hogy a saját békém, az az én világom békéje (lesz). Ha az én világomban béke van, akkor észrevétlenül leszek képes az év minden napján békét gyújtani mások szívében is.

Amikor belenézel a négy, csodásan ragyogó fénybe. Járjon át a béke téged is! Töltse be otthonodat a melegség, szíved őrizze egy éven át ismét a „születés” csodáját.

Hiszen minden születésnél ott van a nyitottság, szeretet, tisztaság, és béke. Születhet éppen egy elhatározás, egy ígéret, egy ötlet, egy alkotás…….,  Istengyermek.

Advent van, várakozás… titokzatos, bensőséges békés várakozást kívánok minden kedves olvasómnak!

(szerző: Miklós Tímea, fotó pixabay)

Kapcsolódó cikkek