Te mikor döntötted el, hogy ő lesz életed párja? Emlékszel még?....

 

Olvastam, és nem bírtam abbahagyni. Egyrészt régen vettem a kezembe felnőtteknek szóló könyvet, másrészt nem tudtam elmerülni igazán semmiben.

Aztán ráakadtam a Félhomályok füstjében című kötetre. A közösségi oldalon rákaptam Papp Ádám megosztásaira, és online olvasója lettem. Bevallom, nem szeretek könyvet gépről olvasni.

Megvettem hát, és vártam a pillanatot, hogy nyugalomban elvonuljak vele egy kicsit. Amit kaptam, az egy érzelmi hullámvasút volt. Arcul csapott a vágy, a bujaság, a szerelem érzése, a titokzatosság.

 

„Ha itt is vagy,

 

kicsit játszd el,

hogy mégsem,

hogy centik távolsága

öntse ki a vérem,

s játszd el,

hogy nem akarsz

ölelni a zuhany alatt” (Ölj meg lágyan-részlet)

 

Ádám egy fiatal kortárs költő. Úgy nyúl a nőhöz ebben a kötetben, ahogy kevesen. Tisztelettel, türelemmel, kíváncsisággal, férfiassággal. Úgy rejti el az ízléses, jóleső erotikát a sorok közt, hogy felidézi az emberben a mélyen meglévő vágyakat. Megtorpanásra késztet. Arra, hogy vegyük észre azt a személyt, akivel élünk, aki a szürke hétköznapokban velünk ébred, aki szinte belülről lát minket.

Versbe szövi a párkapcsolat dinamikáját, a hullámvölgyeket, a gyönyörrel teli boldogságot. És mindig visszatalál… Visszatalál, reményt adva azoknak is, akik kicsit elveszítették egymást.

 

„Megtartva minden emléket

olykor egyedül hagyom magam,

hogy benned újra feléledjek,

s hogy ugyanúgy beléd haljak.” (Tartva téged-részlet)

 

Nőként, 8 éves házasként olvasva, bennem felidézi mindazt, ami a párommal való első találkozások alkalmával történt. Azt az izgalmat hozza vissza, amiről olykor azt gondoltam, hogy már a múlté. Pedig dehogy!

 

„Ha nő vagy,

legyél nő.

Illatozz, bújj, ha kell,

de, ha ébredsz,

úgy igazán,

vad vágyakkal,

ezernyi sugaraddal jöjj elő…” (Ha nő vagy…-részlet)

 

Ahogy olvastam a verseket, kezdtem jelölni azokat, amikhez még szeretnék visszatérni. Rossz szokásom, hogy szamárfület hajtogatok a kedvenc oldalak csücskére. Elég rég volt már, ily módon rendetlen könyvem. Nem is emlékszem…

Pedig az emlékek jók, olykor megerősítenek minket. Abban, hogy szeretjük a másikat, segítenek felidézni mindazt, amit számunkra a szerelem jelent. Tudjátok! A libabőrt, a pillangókat gyomortájékon. Azt az elsöprő vágyat, amit akkor éreztünk, mikor egy pillantásból sejtettük, ő lesz a párunk.

 

Emlékszel még,

mikor nem tudtad ki vagyok,

s nem volt más,

csak a külön, a te,én, és a titok?

 

Papp Ádám Félhomályok füstjében című kötete elérhető itt: http://www.felhomalyokfustjeben.colorcom.hu/info.php

(a cikk írója: Miklós Tímea, fotó Papp Ádám FB oldaláról)

 

 

 

Kapcsolódó cikkek