Pofátlan lennék?....

Tudjátok, vannak azok a napok, amikor valahogy minden olyan vontatott. Állandóan leesik valami, 40 Celsius fok van, nincs humorom kimozdulni, és a gyerek is folyton az aurámon belül tartózkodik. És kenyér kell. Mert végre kitaláltam az aktuális kaját, amihez a legtöbb alapanyag van is itthon. Muszáj hozzá kenyeret enni. Akárhogy is nézem, már csak egy „csoffadt” kis darab les ki a kenyértartóból.

Valahogy nem akarom kihúzni a szemem, nem akarom a bikinimet „rendes ruhára cserélni”, a gyerekre meg semmilyen ruhát nem akarok adni most. Nem úszom meg. Néhány órával később is ugyanez a helyzet.

Arra gondoltam felhívom a közeli boltot, ismernek minket, hogy készítsenek össze pár cuccot, aztán beugrom érte. Nem, mégsem, mit mondanak, egész normális csaj, de ne higgye már, hogy ugráltathat minket!

Milyen klassz lenne nem? Egy új szolgáltatás! Ha írsz pár sort délelőtt 10-ig akkor garantáljuk, hogy egy órán belül összekészítjük a kosaradat.  Ja, nincsenek a világhálón…… Pech! Nekem, de azt gondolom nekik is. A bejáratott vendégkör úgyis megjön, névről, arcról tudjuk, ki mit vásárol. Mekkora lehetőség! Személyre szabott kiszolgálás!

Úgyis ismernek, mindenki kedves, ha bemegyünk Lacussal. Tudják, hogy az ablakpucolót visszük magunkkal, és ha szépen megkérnek „letakarítjuk” a pultnál az üveget. Ez egy olyan plusz lenne, ami becsalná azt az embert is, aki nem oda szokott beugrani a tejért. Esetleg mást is el lehetne intézni délelőtt, mert a bevásárló listámon ott a pipa. Uram bocsá’ még spórolnék is magamnak, mert kifejezetten arra koncentrálnék, ami kell. Mit gondoltok, pofátlan lennék?

Kapcsolódó cikkek