Patricia titka

 

Csak állt ott és nézte, mintha soha nem látta volna azelőtt.  És valóban. Ismeretlen volt számára az arc, amellyel leélte a fél életét. Nem értette, hogy történhetett ez, reménye a szebb életre eltűnni látszott. A szétdobált bútorok olyan érzést keltettek benne, mintha hurrikán söpört volna végig a szobán, megsemmisítve mindazt, amit közös életük során együtt gyűjtöttek össze imádott kis házukba.

A tehetetlenség leblokkolta, egész teste úgy állt ott mozdulatlanul, mintha betonszobor lett volna valamiféle szürreális kiállításon. Az agya nem működött. Képtelen volt gondolkodni, meggátolva ezzel, hogy bármilyen segítséget nyújtson annak a személynek, akit a világon legjobban szeretett.

A csörömpölésre átjött Edua a szomszéd. Jól tudta, hogy min mennek át ők ketten, viszonyukat mély átérzéssel, szánalommal, és kedves odafordulással szemlélte. Elszomorította a tékozló nő látványa, ám ő azonnal cselekedett. Teljes erejével rávetette magát, és leszorította a földre.

Szorítása ellentmondást nem tűrően uralta a vonagló testet, még lábaival is átkulcsolta szomszédját, és maradék erejével üvöltötte a férfinak, hogy hívjon segítséget.

-Jerry! Jerry! Hívd a mentőket! Azonnal telefonálj! Nem hallasz? Tárcsázd a gyorssegélyt! Jerry siess!

-Igen, hívom, jött nagy nehezen a válasz, és azzal a férfi kiment a nappaliból.

Pár perc múlva, mire visszatért. Edua, és a felesége már csak ölelték egymás, pontosabban Patricia markolta Edua blúzát, feje pedig a segítő mellkasán nyugodott. Görcsössége alig oldódott, verejtéke átitatta a vékony pólóját, hátán hatalmas folt árulkodott arról, hogy egész testét megviselte a roham.

A mentők megérkeztek. Hordágyra tették Patriciát, és a közeli kórház pszichiátriájára vitték. Mielőtt elszállították, erős nyugtatókat adtak neki, tekintete homályossá vált, beszéde rendkívül lassú volt. Ajkai cserepessé váltak, és csak azt ismételgette Jerrynek:

-Félek! Jerry félek.

-Tudom drágám, nem lesz semmi baj! Meggyógyulsz, tudom.

Jerry hangja azonban messze nem volt meggyőző. Kételyét csak fokozta, hogy feleségét a mentális problémával küzdők osztályára vitték. Az egész estét ott töltötte mellette, lemosdatta feleségét, tiszta hálóinget adott rá, és kedvenc puha mamuszát húzta a lábára.

 

Mikor hazament, csak Patricia üveges tekintete volt előtte, látta benne a rémületet, és fogalma sem volt arról, hogy hogy lesz ezután.

Reggel Edua kopogtatott az ajtón. Reggelit hozott, és főzött egy kávét Jerrynek, majd nekilátott, hogy rendet tegyen a nappaliban. Visszatette a tárgyakat a helyére, felitatta a vázából kiömlő vizet, kidobta az árván fekvő, fonnyadásnak indult tulipáncsokrot.

Jerry képtelen volt segíteni. Szemei könnybe lábadtak, amikor belépett a helyiségbe, csak a törött üvegű közös képüket szorongatta.

-Köszönöm Edua! Nem is tudom, mit kezdenék nélküled, mondta összetörten a kedves szomszédnak.

-Fel a fejjel Jerry! Csak megtalálják, hogy mi a probléma. Az itteni pszichiátriának nagyon jó híre van. –Bíztatta a férfit. Amíg Patricia kórházban van, délben, és este ebéddel és vacsorával várlak rendben?

-Rendben.-válaszolt Jerry. Nálad jobb barátot el sem tudok képzelni.

-Miguel is örülni fog neked, bár inkább ketten jönnétek egy kis kártyapartira…

 

Edua távozása után volt még egy kis ideje Jerrynek. 10 órára volt időpontja Patricia orvosához. Kiválasztotta az egyik öltönyét, és hozzá egy halványsárga rövid ujjú inget. A hálószoba egész alakos tükre előtt állva aztán vadul kiabálni kezdett saját képéhez.

-Te tehetsz róla! Mindig elhanyagoltad! Állandóan csak a munka, meg a munka. Még egy gyerekkel se tudtad megajándékozni! Negyven évesen a pszichiátriára hajszoltad! Gyűlöllek! Gyűlöllek…

Jerry önvádja sírásba torkollott.  A meglett, sikeres ingatlanügynök, a máskor sármos, élete teljében lévő férfi, most úgy sírt az ágy szélére támaszkodva mint egy kisgyermek. Alig tudta összeszedni magát, hogy bemenjen a kórházba. Rettegett, hogy mit fog hallani, és mihez kezd majd, ha lesújtó diagnózist kap feleségéről.

-Jerry Buttler vagyok.-Mondta a recepciónál.

-Üdvözlöm uram, Dr Adams már várja önt.

Jerry lassan nyitott be az irodába. Az asztal mögött egy őszes, 60-as éveiben járó orvos várta. Megjelenése nyugalmat árasztott, még mosolygott is Jerryre, így keltve némi bizalmat az első találkozás során. Bemutatkoztak egymásnak.

-Mondja doktor úr, mi van Patriciával? Tud rajta segíteni? Mi lehet tenni?

Mr Buttler! Az ön felesége egy kisebb idegösszeomláson van túl, amit egy relatív hosszú depressziós folyamat előzött meg. A betegfelvételnél kitöltött papírja alapján a viselkedésbéli zavarokat már egy éve megtapasztalták. Mondja, mi történt egy esztendővel ezelőtt? Fontos lenne tudnunk, hogy a depresszió gyökerénél tudjuk kezdeni a terápiát.

-Egy éve? Mi volt egy éve? A napokban lesz az évfordulója annak, hogy engem kineveztek közép vezetőnek a vállalatnál. Patricia pedig végleges állást kapott a helyi gyülekezet irodáján. Nagyon örült neki. Azóta is intézi a számlákat, szervezi a jótékonysági eseményeket, és a gyülekezet kirándulásait, rendezvényeit. Egyetlen szomorú dolog jut eszembe, nem más, mint Little dog halála. Az a kutya nagyon fontos volt Patriciának. Talán túl fontos is? Ennyire? Nem akarom elhinni. Hogy depresszióba essen miatta? Annál ő erősebb. Sőt! Ő mondta ki azt is, hogy altassák el, mert már nem akarta, hogy kedvence tovább szenvedjen. Little dog 12 évet élt, igazán jó kutya élete volt. Doktor úr nem hinném hogy…

-Nézze Mr Buttler! Nekünk nem tisztünk eldönteni azt, hogy egy-egy páciensünk számára mi a legfontosabb dolog, a legszeretetteb személy, vagy tárgy. Olykor meghökkentő dolgokhoz képesek ragaszkodni az emberek. Kötődésük érthetetlenül fontos, a külvilág elől rejtve marad, vagy épp nem tudjuk, hogy kitől származik a szeretett tárgy, mire emlékeztet egy házi kedvenc.

-Lenne egy javaslatom. –Folytatta az orvos. Alkalmazunk hipnózist bizonyos betegeinknél akik erre nyitottak. A feleségét 3 hét alatt gyógyszerek segítségével nagyon jó állapotba tudjuk hozni. Ha újra tudunk vele érdemben kommunikálni, közös erővel rávehetjük, hogy vesse alá magát a hipnózisnak. Megpróbáljuk feltárni az egy évvel ezelőtti Patriciát, ,hátha rájövünk, mi okozta a jelenlegi állapotot.

-Akkor van remény? –kérdezte Jerry

-Ó természetesen. Jók a kilátások.

A férj, és az orvos így váltak el, és kitartóan kísérték Patriciát a kezelések során. Jerry minden nap meglátogatta, hosszasan olvasott neki a napilapokból, mindig friss virágot vitt neki a vázába, beszámolt arról, hogy épp mit főzött Edua, olykor némi kóstolni való süteményt is vitt neki, amit az asszony az egyre javuló étvágyával, el is fogadott.

Csak beszélgetni nem volt úgy kedve. Szívesen hallgatta Jerryt, és minden alkalommal úgy fogta a kezét, mintha csak meg kellene mutatnia, szorítása milyen erős. Elmondta a kórházi történéseket, mesélt arról, hogy melyik nővér szimpatikus, és melyik morog egész nap, de önmagáról semmit. Jerry nem mert előhozakodni a történtekkel, és a „hogy vagy drágám” kérdésre is csak az idegenek közti protokoll szerinti választ várta.

 

A három hét elillant. Patricia szemmel láthatóan jól érezte magát, Adams doktor elégedetten írta alá kórlapját minden vizit alkalmával. Jerry és az orvos többször beszélgettek, mondhatni kidolgoztak egy nem túl bonyolult, ám annál fontosabb közös stratégiát, melynek részletei Patricia érdekében kettejük között maradtak.

A harmadik hét végén együtt mentek az ifjú feleség szobájába. Patricia épp pakolászott a szekrényében. Haja frissen fésülve omlott a vállára, arca kisimult volt, pihent ember benyomását keltette, épp csak szemei árulkodtak Jerrynek, hogy még nincs egészen minden rendben. Dr Adams a székre ült, Patricia, és Jerry egymás kezét fogva az ágyon foglaltak helyet.

-Patricia! Örömmel látom, és tapasztalom, hogy sokkal jobban van. Igazán jól néz ki, gratulálok, nagyon szépen haladt az elmúlt hetekben. Itt az ideje kicsit mélyebbre ásni, hogy mi váltotta ki önből azt a rohamot, vagy nevezzük összeomlásnak. Egyetért?

-Igen doktor úr! Soha nem akarom újra átélni azt a poklot! Tudni akarom, hogy miként segíthetek magamon. Meg akarom érteni, miért történt mindez. Jobban vagyok, de érzem,  hogy a felszín alatt megbújik valami, amit talán én sem tudok.

-Rendben. Igazán örülök, hogy nyitott a további terápiára. Hipnózisnak fogjuk alávetni, előre nem tudom megmondani hány alkalom szükséges, de minden esetben önnel egyeztetve tesszük meg a szükséges lépéseket.

-Jól van. –szólt kissé halkan Patricia, miközben Jerry kezét fogta.

-Most hazamehetnek, az időpontot a recepción kapják meg. Az előírt gyógyszereket a megadott mennyiségben, és napszakokban továbbra is szedje. Remélhetőleg egy-két hónap múlva örökre elfelejthetjük őket.

-Örökre? –mosolyodott el a nő.

-Örökre. –válaszolta az orvos.

 

Jerry és Patricia hazatértek. Az ebédlő asztalon hatalmas gyümölcskosár fogadta őket, a tűzhelyre oda volt készítve a teafőző, a teás csészék Patricia kedvenc fonott tálcáján várakoztak.

-Edua egy angyal.

-Igen. Amíg bent voltál, olyan jól tartott, hogy néhány nadrágomat már képtelen vagyok begombolni. No persze azért is vannak plusz kilók, mert egyedül nem volt kedvem az esti sétákhoz, és a ház körüli teendők sem vonzottak, mert nem voltál itthon. Hiányoztál.

-Te is nekem.

 

A házaspár megnyugodva, beszélgetve töltötte a délutánt, a közelgő hipnózisról azonban nem esett szó.

Jerry másnap bevitte feleségét dr Adamshez. Amíg a kezelés tartott kiolvasott három magazint, tett egy jókora sétát a közeli parkban, és megivott egy kávét. Ám ahelyett, hogy kikapcsolódott volna, egyre csak nőtt benne a feszültség. Folyton az óráját nézte. El sem tudta képzelni, mi történhet ennyi ideig. Mikor visszament az orvos fogadó terébe, már képtelen volt helyet foglalni a bőr ülőgarnitúrán.

Az orvos szobájában azonban egy perc sem telt unalommal. Patricia kényelembe helyezte magát, betakarózott az előre odakészített pléddel, és próbálta magát tudatosan átadni orvosának. Nem telt bele 5 perc, és már beszélt is az elmúlt egy évről.

Dr Adams irányította a figyelmét, pontos, előre kidolgozott kérdéssorral vezette vissza közelmúltba, ahol a nőnek fel kellett tárnia egy traumát.

-Mi történik Little doggal?

-Kiskutyám! Úgy sajnálom, hogy beteg vagy! Tarts ki kérlek! Nagyon szeretlek.

-Ott vagyunk Little dog halála napján. Mondja el, mit érez.

-Nem! Nem akarom, még egy kicsit maradj velem. Jó kutya voltál! Köszönöm, hogy a kutyusom voltál. Little dog… Isten veled kiskutyám. Patricia könnyei lecsorogtak az arcán.

-Pont most hagytál itt engem, mikor annyira nagy szükségem lenne rád. –folytatta a nő, meglepve kissé az orvost.

-Miben támogathatta volna önt a kutya?

-Szükségem van rá, hogy átvészeljem. Jerry nem tudhatja meg. Jerry soha nem tudhatja meg!- Ekkor a nő már zokogott, dr Adams pár pillanat alatt visszahozta a hipnózisból.

 

Miután Patricia megnyugodott, dr Adams elmondta neki, hogy miket mondott a hipnózis alatt, és megkérte, néhány mondatban magyarázza meg érzéseit, mondja el pontosan a történteket. A nő szomorúan, de nem túl megtörten beszélt kedvence elvesztéséről, az orvos kezdte biztosra venni, hogy az állathoz való kötődése természetes volt, a halálát hosszabb gyász folyamattal ugyan, de feldolgozta a páciens.

-Patricia! Vissza kellett hoznom a hipnózisból, mert zaklatottá vált, és azt ismételgette, hogy csak Jerry meg ne tudja… Milyen emlékeket ébreszt ez önben?

-Nem tudom… én…. nem is tudom. Patricia vadul kutakodni kezdett emlékei között, de nem jött rá, mi történhetett. Úgy érezte csapdába került, és mintha kiesett volna az életének egy része. Megmagyarázhatatlan nyugtalanságköltözött belé, kissé bánta már, hogy alávetette magát a hipnózisnak. Bőre lúdbőrössé vált és el sem múl egészen az esti forró zuhanyig.

-Mi történt drágám? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Olyan fáradtnak tűnsz, mióta hazajöttünk. Tehetek érted valamit? Mégis miről volt szó a kezelésen?

-Ne kérdezz már ennyit! –csattant fel hirtelen a nő. A kutyáról beszéltünk, arról a hülye kutyáról, és azzal otthagyta Jerryt a fürdőszoba ajtóban.

Nem merte elmondani, a teljes beszélgetést, hiszen ő maga sem tudta, mit titkol imádott férje elől. Olyan rosszul lett, hogy pár perc múlva rohanva tűnt el a mosdóban, és kihányta a vacsoráját. Szorongása nem akart enyhülni, két altatót is bevett mire képes volt elaludni.

A következő pár napban többször beszélgetést kezdeményezett Jerryvel. Tudni akarta, hogy a kutya elvesztése után milyennek látta őt. Nem volt más támpontja, mint a dátum, amikor eltemették a fehér kis szőrgombócot, amikor az örökzöld bokrot ültették a sírhelyre a kertjük egyik félreeső szegletében.

 

-Olyan voltál, mint aki a legjobb barátját vesztette el. Szomorú, magadba zárkózott, és olykor szórakozott voltál azokban a hetekben. Tudom, hogy sokat jelentett neked az a kutya, de fel kellett készülnünk a halálára, hiszen akkor már tudtuk, hogy menthetetlen, és azt is eldöntötted, hogy nem fogod hagyni, hogy szenvedjen. Nem gondoltam volna, hogy Little dog miatt terápiára szorulsz. Te olyan erős vagy drágám! Várjuk meg, mit mond az orvos.

 

Patricia meghagyta Jerryt abban a hiszemben, hogy a kutya az oka mindennek…

 

A következő hipnózisig még volt két nap. Patricia megsütötte kedvenc süteményét, és átvitte Eduanak, megköszönve gondoskodását, és hogy egy kicsit kimozduljon otthonról. Jerry sokáig dolgozott, ő meg kapott egy kis rekreációs szabadságot a gyülekezettől.

Jó kedvvel beszélgetett szomszédasszonyával, megvitatták, hogy melyik virágot ültetik majd a kerítés mellé, és hogy két rózsatövet ki kell venniük, mert elöregedtek már.

-Jerry dolgozik?

-Igen, ma sokáig lesz, mert ötkor lesz egy megbeszélésük, és eltarthat egy darabig, mert az új területeket osztják fel egymás között az értékesítőkkel.

-Akkor is sokat dolgozott, míg kórházban voltál, csak azt vettem észre, hogy sötétben kanyarodik a házatok elé az autótok. Mr Hall sokat keres Jerryn az biztos. Nagyon érti a szakmát, nincs olyan ház, amire ne találna vevőt három hónapon belül.

-Hát igen, Hall… ő léptette elő Jerryt

Amikor Patricia kimondta a Hall nevet megint libabőrös lett, és urrá lett rajta valamiféle félelem. Megkérte Eduát, hogy kísérje haza, és várja meg, míg hatnak a gyógyszerek. Lefeküdt pihenni, észre sem vette, hogy férje hazaért, és betakarta a kanapén.

Másnap mennie kellett a kezelésre. Dr Adams már várta, mosolyogva üdvözölte. Karizmatikus személyisége mindig megnyugtatta a nőt, tudta, hogy megbízhat az orvosban, biztonságban érezte magát. Beszámolt neki a libabőrös jelenségről.

-Igen, tudom, hogy a férje kinevezése is egy évvel ezelőttre tehető, bár erről mindketten úgy nyilatkoztak, hogy pozitív változást hozott az életükbe.

A hipnózis megkezdődött. Patricia ott feküdt az orvos előtt, elméje már az egy évvel ezelőtti eseményeket élte újra. Kiderült, hogy partin vettek részt a kinevezés napján, és hogy boldogan készülődtek az estére. Mikor dr Adams azonban a társaságról kérdezte, a nő szíve hevesebben vert, gyorsabban kezdte venni a levegőt.

-Találkozott azon az estén Mr Hallal?- kérdezte végül az orvos.

-Igen.

-Mit mondott önnek?

-Azt, hogy van egy kis meglepetése a férjem számára, kövessem az irodájába.

-Mi történt az irodában?- nem jött válasz, csak a szemmozgásból lehetett következtetni, hogy valami meghatározó élményben volt része a nőnek.

-Mi történt Mr Hall irodájában?

-Benyúlt a szoknyám alá. Nem akarom! Nem kapok levegőt! Engedjen el, vegye le rólam a kezét!

Dr Adams mindent megértett. Kihozta Patriciát a hipnózisból, töltött neki egy pohár vizet, és hagyta, hogy összeszedje magát. Ezután hosszasan beszélgettek. Patricia elméje újra játszotta az erőszak pillanatait, már nem elfojtott, megtagadott múltbéli történésről volt szó, hanem egy traumáról, amiről képes volt orvosának beszélni.

-Kérem Jerrynek ne szóljon erről. Képtelen vagyok elé állni azzal, hogy a főnöke, hogy ő… hogy…

-Értem, és tiszteletben tartom, de azt tudnia kell, hogy a férje mindenben támogatja, és igazán aggódik önért. Nekem maga a páciensem, a diszkrécióm nem lehet kérdés, mégis úgy gondolom, hogy ez a férjére is tartozik.

A nő bólintott, majd elbúcsúztak.

Jerry nem értette, hogy felesége miért lett zárkózott a legutóbbi kezelés után. Először azt hitte nem szedi a gyógyszereket, aztán, azt, hogy valamivel megbántotta a párját, végül előállt azzal, hogy hoz egy kiskutyát az asszonynak.

-Még jó, hogy elmondtad. Nekem nem kell kutya! Nem szeretnék megint egy kutyát, őt úgy sem tudja helyettesíteni. Kérlek, most ne akarj nekem segíteni! –ahogy ezt kimondta, látta férje arcán a kétségbeesést, a szomorúságot, és a csalódottságot.

-Jól van. Ahogy akarod válaszolta Jerry.

 

Az utolsó terápiás kezelés előtt Patricia felhívta dr Adamsat, hogy fogadja együtt Jerryvel. A kórházhoz együtt érkeztek, szótlanul szálltak ki a kocsiból. Patricia csak annyit mondott férjének, hogy ne utálja meg őt, bármi is történik. A férfi most már semmit sem értett. Idegességét próbálta leplezni, de halántékán futó ere majd’ kipattant a bőre alól, állkapcsát úgy szorította össze, hogy fogai soha nem voltak még olyan nyomás alatt.

Egymás mellé ültek a szófán, kéz a kézben, ahogy eddig.

-Patricia! Kérem, mondja el a férjének, mi történt.

-Jerry! Arra kérem, ne szakítsa félbe Patriciát.

-Rendben. –mondta a nő, és közben elhúzta kezét a férjétől, és szemlesütve beszélni kezdett a kinevezés napjáról. Elmondta a készülődést, és végül rátért a sötét titokra. Egyszer sem nézett Jerryre, bár nem is látta volna a könnyeitől.

A férfi hol az asszonyt nézte, hol az orvost, tenyere izzadni kezdett, és olyan melege lett, hogy két gombot is kigombolt az ingén. Végighallgatta nejét aztán záporoztak a kérdései. Indulatát már nem leplezte, nem is tudta volna, dühösnek, és becsapottnak, érezte magát.

-Miért nem mondtad? Hogy történhetett ez? Hogy tudtad ezt ennyi ideig elhallgatni? Normális vagy te? Hall! Megölöm! Hagytad, hogy minden harmadik hétvégén golfozzak azzal az állattal! Hogy tehetted ezt??!!- a nő felé fordult, már majdnem megrázta, de inkább felállt, és az ablakhoz lépett. Feltépte a nyílászárót, és lihegve szívta magába a levegőt.

-Most mit csináljak?! Most mi a francot csináljak?! Nézett kérdőn feleségére, majd az orvosra.

-Először is megkérem önöket, hogy próbáljanak meg lecsillapodni. Kérem önöket, hogy igyanak egy pohár vizet, álljanak fel, mozgassák meg a lábaikat, csináljanak néhány fejkörzést.

-Most akar tornaórát tartani? –kérdezte indulatosan Jerry.

Dr Adams azonban megőrizte nyugalmát, erőt, és biztonságot sugalló kiállása végül elérte, hogy páciense, és annak párja egymás mellett helyet foglaljanak.

-Nos. Azt javaslom, hogy próbálják meg nyugodtan átbeszélni a dolgokat, és kérjenek egy új, immár közös időpontot az asszisztensemtől. Nem szoktam párterápiákat vezetni, most mégis úgy gondolom, hogy önöknek szüksége van 2-3 alkalomra ahhoz, hogy ezt a sajnálatos eseményt fel tudják dolgozni.

A máskor harmóniát árasztó házaspár zaklatottan, már-már ziláltan tért haza. Jerry egész úton nem szól egy szót sem, Patricia pedig csak sírt némán az anyós ülésen. Bementek a házba, a nő a konyhába ment, és leroskadt a székre, férje pedig a nappaliban a kanapéra ült. Lábai meg sem álltak. Fel le rugóztatta őket, még a körmét is rágni kezdte, majd hirtelen felpattant. Levette a falról azt a képet, amin hárman voltak lefényképezve a kinevezése napján. Felesége, főnöke és ő maga.  A fotón mindenki mosolygott. Most fedezte csak fel, hogy Patricia arckifejezése meglehetősen kényszeredett, és hogy blézere rosszul van begombolva. Olyan erősen szorította, hogy az üveg elpattant a hüvelyk ujja alatt, ezután pedig a földhöz vágta.

A zajra megjelent Patricia. Szemei már dagadtak voltak a sok sírástól, némasága még most sem tört meg, csak férje nevét volt képes kimondani.

-Jerry.

-Miért titkoltad el? Hogy tudtál hallgatni erről? Totál elment az eszed?-ordított rá a férfi.

-Bocsáss meg kérlek, ne haragudj rám.

-Hogyan, mond, hogyan kezeljem ezt? Mire véljem az egészet? Lepaktáltál vele? Vagy valami aberrált hajlamaid vannak?

-Hogy mondhatsz ilyet! Én ezt az egészet nem akartam! Én csak…

-Mit te csak?- Jerry hangja még mindig erős volt. Odalépett az asszonyhoz, megragadta, és újra megkérdezte.- Mit te csak???

-Csak szerettelek volna megvédeni ettől a mocsoktól. Annyira akartad azt a posztot. Hall azt mondta, hogyha kinyitom a számat tönkretesz téged, és soha nem lesz alkalmad eladni egyetlen házat sem az egész államban.

-És ez így rendben van szerinted? Az én sikeremnek ez az ára? Patricia most kihúztad alólam a talajt érted? Mindaz amit elértem évek alatt az egy nagy nulla, egy értéktelen szarkupac! Az egész házasságunk egy nagy hazugság! Végeztem veled!

-Jerry kérlek! Ne! Hallgass meg! Várj! Ne menj el! Mit akarsz tenni?

-Elégtételt akarok!- és azzal elviharzott. Bevágta maga mögött az ajtót, és akkora gázt adott az autónak, hogy az utca végéről is hallani lehetett, ahogy távolodott.

Édua épp szembe jött vele, és érzékelte, hogy valami megint nincs rendben. Amikor letelepedett  a családjával, Jerry és Patricia nagy szeretettel segítettél eligazodni a környéken, munkahelyet is általuk kapott. Hálát érzett és igazán kedvelte a házaspárt. Patriciával többek voltak egymásnak, mint szomszédok. Elhatározta, hogy átmegy hozzájuk, hátha tehet valamit értük.

-Mi történt? –kérdezte, amikor belépett az ajtón. Mi a baj drágám?

Patricia elmondta, hogy mire derült fény, és hogy ő maga sem érti, hogyan titkolhatta el férje elől a dolgot. Édua figyelmesen hallgatta, majd nagyot sóhajtott. Megsimogatta Patricia hátát, és főzött neki egy teát.

-Nem tudom mit mondjak. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rosszul alakulnak most a dolgok. Jerry most csak úgy itt hagyott? Nem mondta hova megy?

-Nem. Nagyon aggódok, félek, hogy valami őrültséget csinál.

Jerry berontott az irodába. Feltépte Hall ajtaját, ám főnöke házon kívül volt. Titkárnője felvilágosította, hogy elutazott 3 napra üzleti ügyben. Mérgében Hall legféltettebb vállalkozói díját nekivágta az üvegajtónak, ami millió szilánkra törött, majd autójába ült újra, és a rendőrségre hajtott. Feljelentést akart tenni, de a rendőr, aki fogadta, kérte feleségével együtt térjenek vissza, és ő tegye meg a bejelentést, ha ez módjában áll.

-Ez nem lehet igaz! Még egy rohadt feljelentést sem tudok tenni, és még a pofáját sem tudom beverni annak az állatnak! –Megint autóba ült, és hajtott. Nagyon gyorsan hajtott.

Jerry kiment a főútra és padlóig nyomta a gázt. Tenyere izzadt, légzése nem akart csitulni. Majd hirtelen fékezett. Megpillantott egy pubot az út mellett, és beállt a parkolóba. Belépett a kocsmába és dupla wisky kért, aztán még egyet, és így tovább…

Patricia egy szemet sem aludt, telefonált néhányat, azt megtudta, hogy mi történt Hall irodájába, de semmi többet.

-Az nem lehet, hogy elveszítsem.-gondolta, és kiült a bejárathoz, hogy lássa, ha megjelenik az autó.

Sokáig kellett ott várakoznia, egészen kimerült már a sok sírástól, és a kialvatlanságtól, mígnem végre meghallotta az ismerős motorzajt. Rohanni kezdett az autó elé. Férje csapzottan szállt ki a járműből, lógó inge, borostája árulkodott arról, hogy bizony neki is zaklatott éjszakája volt.

Zokogva borultak egymás nyakába. Lerogytak a pázsitra, és csak ölelték egymást. Valósággal kapaszkodtak a másikba. Tudták, hogy soha többé nem eresztik el egymást.

-Bocsáss meg kérlek!-Szólalt meg a feleség.

-Te is nekem, olyan vak voltam, sajnálom!

Lassan bementek a házba. Együtt lezuhanyoztak. Gyengéden vetkőztették le egymást, megsimítva a másik minden porcikáját. Ruháikat a földre dobták, és beálltak a tus alá. A víz forró volt a habfürdő illata elárasztotta a fürdőszobát. Gondosan tisztogatták meg egymást, mintha csak valami szertartást végeztek volna, és talán az is volt… Olyan tisztelettel, és szeretettel halmozták el házastársukat, mintha csak egy film kiválóan megrendezett jelenete lett volna. Mozdulataikban benne volt a törődés, a megbocsátás, és a szerelem is.

-Szabad? –Kérdezte Jerry.

-Igen. –Jött a kurta válasz hamar.

Csurom vizesen kerültek az ágyba, de nem érzékelték, hogy kicsit hűvösebb volt mint a fürdőszoba. Testük már rég felhevült, szinte fél ájultan omlottak egymás karjaiba.

Másnap későn ébredtek. Könnyű omlettel, és teával kezdték a napot, ahogy mindig, majd beszélgettek egész délelőtt. Kiderült, hogy Patricia az erőszak után csak arra bírt gondolni, hogy el ne rontsa férje karrierjét amiért annyit dolgozott már, és azon a sötét napon nem tudott mit kezdeni a helyzettel, a sokk, és a partin tartózkodó nagy társaság jelenléte miatt nem tudott megszólalni. Úgy kezelte az egészet, mintha meg sem történt volna, ahogy pedig múlt az idő, el is hitte, hogy csak valami rossz álom volt az egész. Hall soha többé nem közelített a nő felé.

-Azt tudod, hogy tennünk kell valamit ugye? Kérdezte Jerry.

-Igen. De nem akarom ezt újra élni, nem akarok Hall közelébe kerülni.

-Ne félj! Megoldjuk.

Jerry még aznap bement Hall irodájába, és mindent rendbe hozatott, a titkárnőt jól ismerte, megkérte ne szóljon az esetről Hallnak, félreértés történt. Saját asszisztensét hívta magához, és egy hatalmas összeget ajánlott fel a diszkréciójáért. Bekérette az összes szerződést, amit Hallnak kellett aláírni. Azokat a nagy értékű házakat ugyanis, melyek 2 millió dollár felettiek voltak Hall aláírásával kellett ellen jegyezni.

-Írja kérem, diktálok.-Kérte Jerry a segédjét

- Forest street vízvezetékhálózat, Rosemary street nyílászárók, Long sreet Tető. Tudja mit listázza ki azokat az épületeket, ahonnan negatív jelentést kapunk az értékbecslőktől. Köszönöm.

-Itt van uram.

-Remek.

 

Patricia és Jerry együtt jelentek meg a rendőrségen. Részletesen elmondták, hogy mit művelt Hall. Megtették e feljelentést az erőszak kapcsán, és a kétes ingaltaneladások ügyében.

-Gyere csak haza Hall! Olyan idióta, és nagyravágyó, hogy a jutalék miatt csak az ő kézjegye van a szerződéseken. Ekkor a értékű csalásba bele fog bukni a szemét.

A reptéren három rendőr, és egy nyomozó várta a gép érkezését. Patricia és Jerry egy félreeső szektorból nézték végig a gyűlölt személy letartóztatását. Megszorították egymás kezét, és hazamentek.

A tárgyalások alkalmával sötét kép rajzolódott ki Hallról. Még két nő tanúskodott, akik szintén a férfi áldozatai voltak, és a milliós csalás miatt biztosra lehetett venni, hogy több, mint ötven évig ülni fog.

Minden tárgyalási napot megelőzően dr Adams fogadta Patriciát, és Jerryt, hogy könnyebben dolgozzák fel az eseményeket, és egymást támogatva tudják végigcsinálni a folyamatot. A házaspár megerősödve folytatta mindennapjait.

Jerry átvette a cég vezetését, elvégezte az átvilágítást, és tiszta lappal kezdhette karrierjének egy új fejezetét. Patricia és ő újra boldogok voltak

 

(szerző Miklós Tímea, fotó pexels)

Kapcsolódó cikkek