Isten veled Silk epil, fel van adva a lecke Philips Satinelle!

 

20 év. Ennyit bírt ki a Silk epil comfort nevű szőrtelenítő a Brauntól. Nem is gondoltam volna, annak idején, mikor átvettem a szobatársamtól a koleszban, hogy milyen jól döntöttem. Ha jól emlékszem 5000 Ft-ot fizettem érte, valaki kipróbálta, de nem tetszett neki ez a fajta megoldás, így eladta, én meg kvázi használtan vettem.

Az elektronikai eszközök ma körülbelül 2 évre állíthatók csatasorba, utána, ha nem is megy teljesen tönkre, de letörik egy darab, megfakul, kikopik, a használattól, vagy legalább egyszer szerelőt kellett hívni hozzá.

Nagyon felértékelődött bennem ennek a kis szerkezetnek a hasznossága! Ha kozmetikushoz fordultam volna minden alkalommal, mikor használtam, hát több százezer forintra rúgna a kiadás az évek alatt.

Egy szintén egyszerű készüléket választottam helyette a Philipstől a Satinell nevű modellt. A vélemények erről pozitívak voltak, egyetlen hibája, hogy relatíve hangos, de ezzel meg tudok barátkozni. Fém tárcsás, mert akik kerámia betétest választottak, idő előtti kopásról számoltak be.

No nem lett hosszú ez a bejegyzés, de hasznos lehet azoknak, akik az óévvel a kis epillátorukat is búcsúztatják. Egy kedves közös emlékem a nyáron megírt versem, hogy mosolyogva váljunk el egymástól :)

 

Szőrszálhasogatás

 

Itt a tavasz, jön a meleg,

lábam szőrös, mit is tegyek?!

Előkapom a kis gépem,

fürdőszoba menedékem.

 

Mackó alsót letolom,

lábszáramat vizslatom.

Mi ez Jesszus?!! Hogy lehet ez?

Őserdő nőtt, itt lengedez.

 

Atyavilág, kicsi gépem,

belepusztulsz most, azt hiszem.

Nem végzek én délelőtt,

húslevesem meg se főtt.

 

Izzadok, már, kivetkőzők,

téli bundát én legyőzök,

Felizzik az epilátor,

férjem zavar, k… bátor…

 

Nem hallom, hogy mit mondasz!

Fogat te most nem moshatsz!

Férfinép, te oly szerencsés,

kis borotva, aztán már kész.

 

Kimerülök, most, végem van,

vörös fejem majd’ szétpattan.

Falhoz vágnám már a gépet,

abbahagynám az egészet!

 

Nem tehetem, félig megvan,

piros pontok szépen sorban.

Kínzó eszköz nem vitás,

az evolúció hibás!

 

Basszus el is felejtettem,

combom hátsó részét kezdem.

Lábam már a nyakam körül,

a két gyerek kint dörömböl.

 

Rám nyitják az ajtót egyszer,

azt hiszik, hogy egy játékszer.

Jönnek, mint a dúvadak,

lábam görcsöl, úgy marad.

 

Jön a könnyem, arcom piros,

hagyjatok most, jönni tilos.

Mind a kettő sírva fakad,

a sarkam a kádba akad.

 

Nincs még vége, majd’ elestem.

Nem bírja már ez én testem.

Rohadt szépség ki érdekel,

hosszú gatya nyáron is kell.

 

Legközelebb befonom,

ruha alá eldugom.

Sima lábam megnézhetem,

ott a tükör, kézbe veszem.

 

Mi az basszus? Mit látok?

Hangosan felkiáltok!

Hónaljból mi kandikál?

Ó, hát nem egy kósza szőrszál?

 

Ránézek a kis gépemre,

szinte kérlel, ezt már ne-ne!!

Nem folytatom, megkímélem,

véget ér a szenvedésem…

Szerző: Miklós Tímea, fotó: Pixabay

 

Kapcsolódó cikkek