Harmadik gyertya

Ha a harmadik gyertya szimbóluma után kutatunk, akkor a tisztaság, védelem, és az alázat fogalmakkal találkozunk, illetve a gyertya színe rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Sokat lehet olvasgatni a szimbólumokról, arról, hogy angyalok látogatnak meg minket hétről hétre. Számomra kicsit kézzelfoghatóbb, ha az érzéseket átültetjük az életbe.

Tudom, nem könnyű ez. Elolvasunk egy magazint, vagy keresgélünk a neten, és különböző impulzusok érnek minket. Betérünk egy virágboltba, és a régi, hagyományostól jócskán elrugaszkodott díszeket láthatunk, amik a koszorú formát egyáltalán nem követik.

Ez nem lehet gond. Csak mi magunk ne felejtsük el, a mögöttes tartalmat. Azt, amiről az Advent szól. Megtisztulni bűneinktől az ünnepre, befogadni a szeretetet, átélni az örömöt, és törekedni arra, hogy bölcsek legyünk.

„Nem kötelező megőrülni” karácsony előtt egy héttel. Manapság minden településen „rendeznek gyertyagyújtást”, amit többnyire gyermekek műsora övez. Énekelnek, szavalnak, táncolnak, és meggyújtják a lángot.

Látogassunk el egy ilyen gyertyagyújtásra, és fogadjuk be a kedves üzenetét. Nézzük olyan szemmel, hogy tudjuk a szülők 5 perccel kezdés előtt estek oda a gyerekkel, a gyerek a kedvenc meséjét hagyta ott a tévében, hogy szerepeljen, a pedagógus hetekkel ezelőtt, talán már mindenszentek napján ezt a műsort állította össze. Fele társaságnak torokgyulladása van…

De ott vannak. Mert fontosnak érzik átadni a hangulatot, az üzenetet. Ott van az a dalokban, a versben, a mozdulatokban.

Nézzük csak a gyermekek csillogó szemét. Máris megvan az a tisztaság, amire mi is vágyunk. Keressük meg most önmagunkban a gyermeket. Könnyebben magunkhoz hívhatjuk majd a gyermek Jézust is. Hiszen már közel van. Születése ígéret a jó, és szeretet hatalmasságára. Világra jövetele égi ajándék, nekünk, mindenkinek.

Ha hazamegyünk, ne kapcsoljunk tévét, halkítsuk le a telefont. Egy órára csupán, hogy hadd kalandozzon elménk. Meglepődhetünk, hogy milyen gondolatok bukkannak, majd elő. Gyermekkori emlék, egy elfeledett dallam, egy kedves rokon arca. Megírhatnátok nekem, akár privátban is. Mire, kire gondoltok ilyenkor?

Egy ima? Régi szerelem? Vágyakozás valami után?

Csupán egy óra. Próbáljátok ki. Csendben félrevonulva, vagy a családdal beszélgetve: emlékszel?...

Töltődjetek Drága olvasóim! Hamarosan Ünnep!

(szerző: Miklós Tímea, fotó pixabay)

Kapcsolódó cikkek