Emlékezés pénzben mérve

Nézegetem a koszorúkat, válogatok, osztok szorzok, számolok, hogy ki ne maradjon egy sem. Megpillantok egy több tízezres kompozíciót, és azon gondolkodom, hogy kell-e valakinek. Ki lesz az, aki ekkorát, ennyiért megvásárol, és milyen síremléket díszít majd.

Persze megválaszolni nem tudom, csupán nézegetek tovább, hogy reális-e az az ár, amit manapság elkérnek a koszorúkért a kereskedők. Arányos-e az az összeg, ha a piacon veszem meg, és elfogadható-e egy saját üzletben, vagy egy, a virágárus által bérelt boltban.

Be kell látnom, nekem, a fogyasztónak, hogy ez egyfajta kartell árazás, hogy a vevő ne tegyen túl nagy különbséget virágos és virágos között.

Széles a skála, óriási a választék, bár igazi újítást már évek óta nem láttam, pedig a kreativitás a virágkötészet szakmában elengedhetetlen. Készülnek a standard fenyő, toboz, moha koszorúk, és porondon vannak a műanyag kaspóba összeállított díszek is.

Figyelembe vesszük a sír méretét, mennyire közeli a hozzátartozó, akire emlékezünk, milyen az ízlésünk, és közrejátszik a pénztárcánk vastagsága is.

Kicsinosítjuk ilyenkor a síremlékeket, és egy-két napot áldozunk az emlékezésre. Megnézzük a szomszéd síron a krizantémot, mekkora, mennyire tömött a feje, hófehér-e, és hány szál van a vázában.

De figyelünk-e kicsit másra is? Gondolkodunk-e azon, hogy élő emberként helyes úton járunk-e, megbecsüljük-e azokat, akik velünk vannak.

Megteszünk-e mindent? Akkor is, mikor a szürke hétköznapok nyomasztó mókuskerekét tapossuk? Elmondjuk-e elégszer a családunknak, barátainknak, hogy milyen sokat jelentenek nekünk. Akkor is ha rossz napunk van, vagy rossz napjuk van. Főleg akkor…

A holtak már nem tanítanak, viszont hiányuk rávilágít arra, hogy az élő embernek nem lehet fontosabb semmi a szeretetnél. A lelki gazdagság olyan elemi erőt ad mindenkinek, ami által nincs probléma, amit ne lehetne leküzdeni.

Ne pénzben mérjük az emlékezést, mérjük azokban az években, amikor boldogok voltunk elhunyt szerettünkkel, azokban a beszélgetésekben, amelyeket együtt folytattunk. Máris lesz egy pozitív mérlegünk, s a tízezres koszorút hadd vigye el más…

szerző: Miklós Tímea (fotó: pixabay)

 

Kapcsolódó cikkek