Csíkos bögre

Csíkos bögre

Ma vettem észre a konyaszekrény mélyebb zugában. Ahogy néztem, bevillant a munka. Azok az átdolgozott órák, amikor mindenáron meg akartam szerezni az üvegtáblákat a cégnek. Azok a vége láthatatlan percek, amíg ellenőriztem a raktárkészletet.

Telefonhívások, amiktől felállt a szőr a hátamon, mert kizárólag a problémákkal találtak meg. És valami furcsa mód elkezdett hiányozni. Piszkosul. Agyban írtam a leveleket, angolul álmodtam, és reggel a tükörképemtől kérdeztem: normális vagy te?

Rövid tárgyalás után önmagammal arra jutottam, hogy gyorsan írok nektek valami újat, felélesztve a TrendTérkép számomra drága közösségét.

Az érzések, melyet a bögrém kiváltott belőlem, a gyereknevelésből való kitörést vetítette ki, mégis rájöttem, hogy a pénzkeresés a mókuskerék nem ér fel azzal, amit az anyaság nyújt. Hogy mi az ami hiányzik?

A magassarkúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!! A csini ruha, a társalgás munkáról, munkatársakkal, az iroda, a csapatom. Nem egyéb!

Kissé szomorúan hoztam haza akkor a bögrémet. Nem akartam, hogy baja legyen, jól elrejtettem hát a polc mélyére. Most azonban még örülök, hogy ott van egy kicsit, hogy másból ihatom a 12-szer felmelegített, mégis hideg kávémat…….

Manapság nem munka van, hanem kőkemény meló. Percenkénti döntéshelyzettel, éjjelekig tartó aggodalommal, oltári fizikai fáradtsággal, hosszú beszélgetésekkel, vitákkal, érzelmek hullámvasútjaival, melyekkel megélhetem a mélységet és a szárnyaló magasságot is.

Élek. Szemellenző nélkül, az iroda védőfalai nélkül, olykor, mintha valami óriási szakadék szélén egyensúlyoznék. Azt hiszem, mégis a helyemen vagyok. Ezernyi szállal kötődve az élethez, az élni akaráshoz.

Megsimogattam a bögrét…

Elmondtam neki, hogy még fogok inni belőle gyümölcsös teát, és tejeskávét. Visszatettem. Majd megírom azt is, ha újra a munkahelyre költözik, addig is írok nektek.

Oké? :)

(szerző: Miklós Tímea, fotó pixabay)

Kapcsolódó cikkek