Barátság egy patással

Rocky olyan szép volt, hogy a környékbeli gazdák mindig megálltak a karám előtt néhány percre, amikor útjuk a Williams farmot keresztezte.

Lenyűgözte őket a nemes állat kifejlett izomzata, hatalmas termete, és méltóssággal teli mozgása. Rocky nagy utat tett meg eddig az állomásig. nem haraphatott mindig friss füvet, és sokáig nem volt ember, aki szívvel, és kellő hozzáértéssel, gondozta volna. Ló létére többet élt meg pár év alatt, mint sok ember egész életében.

Rocky egy megkeseredett farmer, George Harper istállójában született. A kanca, mely életet adott neki egy hét után elpusztult. George életének éppen a legsötétebb korszakát élte, felesége elhunyt, a ház jelzáloga, az egyedüllét, megroppant egészsége elvette a hitét az élettől. Bánatát gyakran fojtotta alkoholba, ilyenkor szörnyű, mogorva emberré vált, dühét pedig az állatokon töltötte ki. Elenor, a kanca George feleségéé volt. Minden percben arra a veszteségre emlékeztette, ami számára feldolgozhatatlan volt. A nő autóbalesetben vesztette életét, amikor az állatorvoshoz sietett, mert úgy vélte, hogy kedvenc lova nem megfelelően viseli a vemhességet.

Rocky kis híján anyja sorsára jutott, életét, csak a szomszédos porta édes, 15 éves kislánya, Angela mentette meg odaadó ápolásával. George nem törődött azzal, hogy a kislány átjár lecsutakolni a lovat, és hogy erőn felül, olykor éjszaka is etette a kis jószágot. Örült, hogy nem neki kell foglalkozni vele.

A dolgok akkor változtak meg, amikor Angela új iskolába ment. Már képtelen volt időt szánni Rockyra, akit ő maga nevezett el. Az utolsó nap könyörgött apjának, hogy vegye meg az állatot, de ez túl nagy anyagi terhet jelentett volna a családra. Angela szomorúan vette tudomásul, hogy nem láthatja többet szeretett lovát.

George, miután a kislány nem jött többet nem sok gondot fordított az állatra, s talán ez volt a csikó legnagyobb szerencséje, mert ha George ittasan, dühösen tévedt az istállóba, kemény ostorcsapásokat mért a riadt kis patásra. A férfi hitele akkorára nőtt, hogy nem tudta elkerülni a végrehajtási eljárást. A házát, a farmot, és állatait is elveszítette, csupán némi készpénze, és öreg csotrogánya maradt meg. Rockyt is megvették.

Az új tulajdonos azonnal látta a lehetőséget a lóban, bár azt is tudta, hogy évek munkája kell ahhoz, hogy kiállításokra vigye, és keresett csődör váljon belőle. Hanry Williams aspeni  birtokára vitte a kis Rockyt, és azonnal trenírozni kezdte. Tudta, hogy az Amerikában ritka ló tenyésztése, később jövedelmező lesz. Kitűnő lovásza, és ő maga felváltva foglalkoztak a lóval.

Ahogy teltek a hónapok, új otthonában önmagára talált a gyönyörű csikó. Izomzata felsejlett a ragyogó szőre alatt, sörénye vakítóan fénylett. Kezdetben nehezen viselte a pálcát, nagyon tartott tőle, sok időbe telt, míg megértette, hogy ezeknek az embereknek a kezében nem fegyver a rettegett eszköz.

A hófehérre festett karámban 56 lóval osztotta meg életét. Nem tudta ugyan, de az állam leginpozánsabb birtokára került. Hanry Williams rendkívül tudatosan építette tenyész birodalmát, A Shire fajtának egyik legkiemelkedőbb neveldéje volt a róla elnevezett farm. Fiát is az állatorvosi egyetemre irányította, hogy biztos lábakon álljon, és persze hogy legyen kire hagyni a gazdaságot, ha ő már nem lesz.

Angela időközben Coloradoba  került harmadéves volt a helyi egyetemen. Grafikusnak tanult, pályamunkáira néhány tervező iroda már felfigyelt. Az egyetem alatt 2 fiú is udvarolt neki, ám egyikből sem lett tartós kapcsolat. Úgy érezte, őt elkerüli az igaz szerelem.

Ősszel szabadon választható, önkéntes szemináriumokat szervezett az egyetem, ami alatt néhány pontot lehetett gyűjteni a vizsgákhoz, és beszámították az év végi elbírálásnál. Angela egy állatmentő központban vállalt munkát.

Nagy várakozással csapott bele az első napba, alig várta, hogy valamilyen állatot a gondjaira bízzanak. Legnagyobb sajnálatára, a terráriumokat kellett kitakarítania, s bár semmi baja nem volt a munka jellegével, nem érezte úgy, hogy egy kaméleon, vagy leguán a neki való kedvenc. Pár nap után szerencsére kicsit érdekesebb feladatot kapott.

A központba bevittek egy elárvult vidra kölyköt, ami még nem tudott önállóan vadászni. Mivel folyamatos törődést és figyelmet igényelt két embert osztottak be hozzá. Angela és Peter tartozott felelősséggel 2 héten át a kis vidra fejlődéséért. Peter Cooper  végzős volt az állatorvosi egyetemen. Angela a pici halakat helyezte levadászható távolságba a pici állattól, Peter pedig feljegyzéseket készített súlyáról, hosszáról, fogazatának állapotáról.

A fiatalok hamar összerázódtak, a közös munka alkalmával megismerhették a másikat. A program végeztével a kis vidra még nem mehetett vissza a természetbe, Angela és Peter viszont már elvégezték a rájuk kiszabott feladatokat.

Érezték, hogy nehéz szívvel válnak el egymástól, végül Angela kérdezte meg Petert, hogy lenne-e kedve két előadás között találkozni vele. Peter örült a kérdésnek, tudta, hogy ez a szabad jelzés az udvarláshoz.

Sokat találkoztak a következő hetekben, kapcsolatuk megszilárdult. Peter egyik alkalommal különös randevúra hívta el Angelát. Bekötötte a lány szemét, és elautózott vele egy elhagyatott terepre. Hova hoztál kérdezte gyanakodva a lány.

-Várj még! Szólt rá gyengéden, de erőteljesen Peter. –

Az autó csomagtartójából elővette a kis csomagot, és kioldotta kendőt a lány szeméről. Ott volt előttük a vidra, ami megérett arra, hogy visszaengedjék a természetbe. Ennél szebb ajándékot nem is tudott volna elképzelni a lány. Boldogan engedték szabadon a megerősödött állatot.

Teltek a hónapok, és Peter rászánta magát a lánykérésre, ám előtte szerette volna megtudni, hogy Angela hajlandó-e majd a családi birtokra költözni.

-Szeretnélek bemutatni apámnak –mondta Angelának egyik este.

-Rendben. Örülök, hogy megismerhetem a Cooper családot.

Colorádoból nem tartott sokáig az út. Hamar megérkeztek a hatalmas birtokra.

-Atyavilág! Nem mondtad, hogy tiétek fél Colorado! De miért Williams a neve?

-Apa örökbefogadott engem, de soha nem erőltette, hogy vegyem fel a nevét.

-Már értem.

Hanry és Angela hamar összebarátkoztak, a férfi biztos volt abban, hogy fia jól döntött, amikor a csinos, fiatal lányt választotta. Az első este gyorsan elfáradtak, és mindenki aludni tért.

Másnap reggeli után Angela és Peter sétálni indultak. A férfi körbevezette a lányt, és hosszasan taglalta, hogy milyen tulajdonságai vannak a shire fajtának. Flandriából, és Hollandiából importálta először őseit a brit uralkodó, János király, s a hatalmas fajták keresztezéséből Angliában születtek az első shire egyedek. Nagy markáns, erőteljes ló, hatalmas izomzattal. Robosztus alkata ellenére könnyen kezelhető fajta, a brit hadilovak leszármazottja. Jól idomítható, kocsit szívesen, és megbízhatóan húz, bemutatókra kiválóan alkalmas. Angela tisztában volt az információkkal, mégis szívesen hallgatta kedvesét.

-Annak idején én is neveltem egy ilyen lovat. –majd elmesélte a szomorú történetet.

-Rocky? -kérdezte a férfi.

-Igen Rocky. Csodaszép ló volt, már-már a barátom. Szomorú vagyok, hogy soha nem láthatom többet.

Petert nagyon meghatotta a történet, szíve hevesen dobogott mellkasában, mert hirtelen nem is tudta feldolgozni, amit hallott. Este a Williams ház szakácsa mennyei vacsorát készített a kis családnak. Mindenki úgy érezte, hogy kipukkad, mire az összes fogásból ettek.

A desszertnél Peter hirtelen felállt, és csak annyit mondott, rögtön jövök. Angela azt hitte nem érzi jól magát, de Hanry furcsa mosolyát nem tudta hova tenni magában.

Hanry arra kérte Angelát, hogy üljön ki vele a tornácra. Elmesélte, hogy miként kezdte a lovak tenyésztését, és hogy milyen sokat jelent neki, hogy Peter veszi át tőle a stafétát. Angela mély tisztelettel hallgatta leendő apósát, és mindennél biztosabb volt abban, hogy itt szeretne élni.

Csillagfényes este volt, kissé hűvös, de egy vékony takaró alatt finom meleg maradt az ember lába. Miközben beszélgettek, Angela közeledő léptekre lett figyelmes, valaki lóháton jött feléjük.

Ahogy a veranda lámpája megvilágította Peter arcát Angela mosolyra derült. A következő percben, pedig földbe gyökerezett a lába.

-Rocky? –kérdezte.

A hatalmas állat felágaskodott, megrázta magát, és érezhetően izgatott lett.

-Rocky! Kiáltotta könnyes szemmel Angela, erre a gyönyörű csődör már áthajolt a tornác korlátja felett és szinte kérte a nőt, hogy ölelje meg.

Kivételes találkozás volt ez. A 190 cm marmagasságú ló büszkén állt régi barátja mellett, és el sem akarták egymást engedni. Még akkor este kilovagolt vele. Könnyei sokáig patakokban folytak. Nem is remélte, hogy ilyen szép élete lett végül kedvencének. Végtelenül hálás volt a sorsnak, hogy átélhette az újra találkozás örömét.

A Williams farm soha nem látott azelőtt ekkora harmóniát, ember és állat úgy simult egymáshoz, mint a két legnemesebb barát. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy mindketten tudják, sorsuk ismét összefonódik, és hogy soha többé nem kell elválniuk.

Egy hónappal később csodálatosan mutatott Angela a hófehér ruhájában. Rocky vitte az oltárhoz, és Peterrel együtt később a boldogság dombjaira repítette őket.

(szerző: Miklós Tímea, fotó pixabay)

 

Kapcsolódó cikkek