Ízig vérig eladó

Ismerjük egymást régebbről, futólag találkoztunk, szerintem alapból szimpatizáltunk egymással. Andi tud valamit, amit mindenkinek tudnia kellene, aki vásárlókkal foglalkozik. Nem veszed észre konkrétan, hogy mit csinál annak érdekében, hogy vegyél nála valamit, csak azt érzed, hogy kedves és törődik veled. Élvezed a társaságát, és már nem is tűnik nyűgnek a méretek, színek utáni kutatás, nem teher átnézni az épp aktuális felhozatalt.

Nem vagyunk mi eleresztve ebben az országban túlságosan. Azt gondolom, hogy nagyon is meggondoljuk, hogy mire költünk az adott hónapban. Ismerős az a helyzet, amikor bemész valahova, és nem köszönnek vissza? Én ott nem vásárolok. Régebben még tettem egy kört alibiből, hogy ne nézzenek hülyének. Milyen ellentmondás nem igaz? Ma kifordulok azonnal…

Andi viszonylag gyakran készít magáról képet, mégsem zavaróan tolja elénk magát a közösségi oldalon. És mosolyog. Szinte mindig mosolyog. Háttérben a kínálat, mintegy kuckó, amiben ő jól érzi magát. Odakívánkozol. Csak egy röpke pár percre, hogy lásd, hogy neked is jó kedved legyen. Igazán kedvelem az ilyen embereket, akik szeretik, amit csinálnak, mert Andi ilyen. Most testvérével együtt karöltve fogott valami újba, megnyitották az Eszterlánc Gyermekruházatot. Tudjátok miért hiteles? Mert adja az arcát az egészhez. Azonosul azzal, amit nekünk kínál.

Érdemes máshogy csinálni? Lehet, de a mai világban, ahol minden sarkon a nyakadba akarnak valamit varrni, egy falat kenyeret jelent az olyan ember, mint ő. Én neki és a hasonló gondolkodású embereknek drukkolok. Annak, hogy minden üzletben legyen egy Andi, aki engem, a vevőt várja.  Megtiszteljen a figyelmével, én pedig ajánlani fogom másoknak is.

Apropó ajánlás. De erről majd egy másik cikkben…….

Kapcsolódó cikkek